Meloddy's Life ~♥
Welcome
Beköszönő


Üdvözlök minden kedves olvasót^^
A nevem Hitsumoto Ayasha, vagyis ez csak a nick-nevem. A blogom egyfajta saját szórakoztatási célt szolgál. Írok mikor kedvem van, kinézetet cserélek mikor kedvem van és leírok ezt-azt, ami vagy saját tapasztalat, vagy egy napom elregélése. Remélem lesznek érdeklődők^^

Choose It
Kapcsolatok stb.

C U T E
Kattints rájuk és megtudod a titkot~

Chatting
Üzenj nekem!~ ^^


Credit
Köszönet nyilvánítás

Template : Azzahra
Basecodes : Yuuki
Images : WeHeartIt
Edited : Ayasha Hitsumoto
// Con - Japán napok //
2017. június 6., kedd | 14:40 | 0 waiting

Végül egy igen hosszas kihagyás után újra felbukkanok kedves olvasóim színe előtt egy hosszabb bejegyzéssel. Amennyiben a továbbiakban is igényt tartotok a bejegyzéseimre úgy a továbbiakban én is megint megígérem, hogy majd sűrűbben lesz bejegyzés (a vizsgák után). Elvégre - és igen nagy meglepetésemre - szerencsére beindult a szociális életem. A hosszabb kihagyást az előző szakon lévő csoporttársaim indokolják, azok közül is csak, akik kimondottan szerettek felőlem pletykálni, a többiekkel nincs gond :) - kinek nem inge ne vegye magára. Valamint a kellemes emlékként őrzött, de egómra már annál kevésbé jó hatású exem is közrejátszott a világtól való eltávolodásomba, minek következtében meg lettem vádolva a "hikikomori" életvitellel. Persze azért ez nem ilyen vészes, legalább tudom miért is gáz fiúval járni. Csak lehet nem esett túl jól a szerinte építő jellegű javaslatok tömkelege és elfordultam egy olyan irányba, minek következtében már inkább igyekeztem megfelelni az eddigieknél is jobban a már meglévő ismerőseimnek. Ez nem mindig volt kellemes. De hagyjuk! Beszéljünk a klasszabb dolgokról. Első körben a Mondo Conról!


Már egy ideje túl volnánk rajta, de még emlékszem. Hát végezetül csak az UtaPri - Nanami CP nyert és abban feszítettem a Tavaszi Mondo Conon. Mutatok is róla képet!

A lábaimat be kellene tiltani 😅

Ahogy mindig is szokott lenni Rei most is nálam töltötte az előző éjszakát és noha sokszor szinte láthatatlannak érzem magam a szemében, azért még nem volt ez olyan vészes. Ismét próbáltam a lehető legtovább ébren tartani, aminek most sem örült xD de kvázi kifizetődött a dolog, mert ezúttal másnap nem a szokott rendben indultunk az ilyen-olyan elintéznivalóink miatt. Persze a legnyomósabb ok az az volt, hogy feleslegesnek tartottuk azt, hogy 8-tól ott szobrozzunk az Expo előtt, így megközelítőleg fél 11 magasságában értünk oda a szokásos menetrend helyett. Nem volt addig semmi baj, de még jó, hogy exem egyik pólóját vissza kellett szolgáltatnom és emiatt telefonon konzultáltunk, ahol is elmondta, hogy máshol van a bejárat. Pedig már éppen örültünk, hogy nincsenek a sorba 😀
Szóval nagy nehezen bejutottunk és a kapuban már vártak ránk egy kérdéssel, mi szerint "ezt a macskád alá tetted?" - szóval hamar leadtam a csomagot és mikor Rei megkérdezte mit szeretnék, mondtam, hogy jó lenne, ha a ruhatárhoz mennénk, hogy a többi feleslegtől is megszabaduljunk 😀 Aztán odamentünk, de milyen jól tettük! Mert mióta Touken Ranbu Saniwa vagyok, azóta minden álmom volt egy Yasuval vagy egy Kiyoval találkozni (több infót a játékról és az animéről ITT találtok, a másik blogom) - és elhihetitek: ott állt előttem egy original japanese Yamatonokami Yasusada! 😍 A boldogság amit éreztem miután megláttam kb. leírhatatlan volt és Rei-jel gyorsan meg is rohantuk. Miután a "szabad egy képet?" kérdésemet nem értette annyira, úgy multilanguage-re váltottam és kattogtatást imitálva a szemem előtt megkérdeztem, hogy "fotó?" - a lány ezt értette és azt válaszolta: "hai, doso" - a szemem kissé összeakadt a feleletét követően, de ember... mennyire menő volt 💖 - a fénykép készítését követően ameddig Rei-t a szememmel kerestem addig a lány egy apró meghajlást intézett szerény személyemnek és megköszönte, hogy megkértem, hogy fényképezkedjünk xD - "arigatou gosaimasu" - na igen. Jött a pillanat, mikor éppen nem tudtam mit reagáljak a szerencsétlennek és egy mélyebb hajolást követően megismételtem amit mondott, mert ezt találtam a legjobb megoldásnak lányos zavaromban xD A lentebb mellékelt képemen őt is láthatjátok premier-plánban a jobb oldali Touken Ranbus sávomban xD kemény két embert találtunk vele együtt, akik kard-fiúknak öltöztek 😟
A meghatározó élményt követően pedig egy fickó odajött hozzánk és megkérdezte lekaphat e minket Rei-channal. Szíves örömest igennel válaszoltunk, miután közölte, hogy cukik vagyunk és míg Rei domborulatai dinamikusabbak, addig én aranyosabb vagyok és ő inkáb az aranyos dolgokat szereti. A menekülés ötlete fel sem merült, helyette erőteljes kérkedésbe kezdtem barátnőm irányába, hogy "hallottad? Én vagyok a cukibb *-* " - csak őt ez a dolog a legkisebb mértékben sem hozta féltékenységi lázba, tehát a poén sem jött át annyira a számára xD  aztán mikor kitaláltam, hogy az AA-n megismert Senpai-jomat kéne felkutatni és elkezdtük elemezni az általa küldött pultról készült fotót egy lány trió toppant elénk, akik valami FB-s oldalhoz kérték a fényképünket. Simán hozzájárultunk ehhez is, csak engedjenek már tovább és kereshessünk Senpait - aztán elkapott Lizzy és a barátja is xD Na neki igazán örültem, rég nem találkoztunk! Hiányzott, de nagyon sietős voltam, mert ha egyszer találkát ígérek, akkor oda igyekszem minnél hamarabb eljutni. Aztán végül oda is eljutottunk, ahol Senpai éppen néhány potenciális vásárlóval egyeztetett valamiről. A felismerést követően felajánlotta, hogy nyugodtan lerakhatjuk a maradék holmit náluk és a ki-be rohangálás is ér. Kapva-kaptunk a lehetőségen. Ezúton is köszönöm a türelmét 😀💖
Kicsit kettőnkről: animeaddictson találtam rá. Láttam, hogy Yasu van kitéve neki, méghozzá valami gyönyörű technikával készült fanart formájában. Mivel nagyon nem konyítok a játékhoz és csak az animét láttam már korábban is szerettem volna segítséget kérni, de eddig nem mertem. A rajz Yasuról azonban adott némi bátorságot és rokonszenvet, ezért rá merészeltem írni és végül tök jóba lettünk. Első körben AA-n beszélgettünk, aztán FB-n is 😊 - a múltkor pedig vele voltam a Japán napokon, de ez majd később 😉
Szóval ott lecövekeltünk nála és én nem is nagyon szándékoztam a területet elhagyni, de közben Rei-t is sajnáltam és eszembe jutott, hogy pár barátomat még meg kéne keresni. Ehhez képest Onii-chan megtalált!^^ Őt akartam volna talán első sorban megkeresni, vagy Lizzyt, de utóbbival már összehozott minket a sors. Szóval Onii-channal tettünk egy kört, de előtte meglepett egy alpakával. Egy rendes naggyal! (Mert nekem csak picike van ugye, nagyra sosem volt elegendő a diszkrecionális jövedelmem, de tőle kaptam egy igazi nagy alpakát, amit ő készségesen le-birkázott xD szóval az alpakám anyakönyvezett neve Hitsuji-sama lett, ami a google szerint a "birka-úr" japán megfelelője. De én csak Hitsunak hívom :) )
Onii-chan egyébként valahova eltűnt, de addig engem Rei megint elvitt valahova. Szerintem itt mentünk el ráment enni 😁 Aztán kb. utána találkoztam hobbifényképész barátommal, nevezzük Yoichinek, akivel szintén volt egy kézenfogva-rohangászós jelenetem a Gamer-Vásárcsarnok placcán. Alapjáraton nem vagyok ennyire bolondos (vagy de?), de a Con ezeket előhozza 😀 Nagy nehezen viszont visszatértem a lányok közé, méghozzá Senpai pultjához ahol egy újabb arcot is megismertem Senpai párja mellett. De a Conon amúgy most megint sok új ismerősre tettem szert! Például a fotón szereplő OHSHC-s "fiúk", vagy a Yuri On Ice-os páros, akik közül kiderült, hogy Victort ismerem. Na és Tsuru is! A lány a párjával érkezett Conra, mi meg a találkát megelőzőleg leültünk egy padra Lizzyékkel eszegetni. Kissé le voltam lombozódva, hogy nem találtam több Touken Ranbus CP-st, de leginkább azért, mert Kiyomitsut nem. Na, de végszóra éppen mögöttem táborozott le Tsurumaru és újabban ő is hatalmas kedvencem. Szóval két szívdobbanás kimaradt, majd megkértem, hogy fotózkodjunk. Az ő jelenléte lehetett annak is az oka, hogy minden maradék pénzemet Touken Ranbus holmira költöttem. De hiszen olyan készségesen válaszolt a kérdéseimre és mivel az Őszi Conon szeretnék Kiyomitsu lenni (Senpai mellett, aki meg Yasu lesz 😊 ), így megkérdeztem, hogyan is kellene kardot gyártani. Ő elmesélte, de mondtam, hogy el fogom felejteni. Ő meg mondta, hogy Fb-n majd kérdezzek rá. Aztán végül FB-n csak a fotóinkat küldtem el neki, de kimaradt a többi. Állításai szerint viszont Kiyomitsu-katanával nem lesz annyi bajom, mint amennyi neki volt Tsurumaru-katanával - na ezt nem gondolhatta komolyan, mit hisz milyen képességeim vannak nekem? xD - de rendes volt tőle minden további nélkül 😃
Miután már századszor is körbejártuk a Cont (és az OHSHC-sekkel is megfogtuk Tamaki-senpait, ugyanis mindig lelépett fotózni xD) visszaszereztük a pótyerkáink másik felét a ruhatárból és végleg letáboroztunk Senpaiék mellett. Át is vedlettem és Senpainál pl. osztatlan sikert ért el a vörös hajam, ami hízelgett. Persze sokszor kapok rá kedves szavakat, de az ő lelkesedésének ezek a töredékeit sem tették ki, ami mondjuk jól is esett, főleg, mert úgy állt a paróka végedt a séróm, mint valami Szimba-imitátornak. A pára miatt mindig megnő, vagy ha melegről hirtelen hidegre kerül. Vagy fordítva. Szóval ja... - aztán mikor már rendes ruhában kezdtem visszanyerni a normál testhőmérsékletemet (nekem elhihetitek, hogy a Nanamis alatt befőttnek éreztem magam) Rei lassan dobbantott. Így a hátralévő időmet Senpaiék boldogításával töltöttem, de ő azt mondja nem voltam idegölő 😀 a végén még a kapuhoz is kikísért és egymagam sétáltam vissza a Stadionokig. Nagyon menő volt: eltévedtem. De utána tényleg az volt, hogy sikerült egymagam is kitalálnom xD
A Conos szerzeményeimről külön fotó nem készült, de azért elsorolom, bár lényegében minden Touken Ranbus. Lett tehát egy Kiyomitsus kistükröm Senpaitól, ugyancsak tőle két Makkachinos kitűző Noriko és újdonsült barátnőm Sasha részére, Tsurumarus kitűzőm, ami egyébként Dodanukis volt és jó drága, de Rei szíves-örömest cserélt velem. Aztán a pohár-támasztó Yagen, szintén TouRabus figura is ide való, ahogy a kedves bátyuskája, Ichigo is! Csak utóbbi kulcstartó formájában őriz minden utamon a pénztárcámra biggyesztve 😁
Összességében egy nagyon jó kis Conon voltam. Eddig mindig féltem egymagam ide-oda kószálni, de most ez sem jelentett akadályt. Nagyon klassz volt^^ Remélem a nyári is lesz ilyen jó, vagy jobb 😆


A Conos visszaemlékezésemet követően egy nagyon kellemes emlékkel folytatom a beszámolót, méghozzá a Japán Napokról, amire Sophie-Senpai-jal mentem. Arra gondoltam a Sophie találó lesz, hiszen ez jobb nick-név, mint a "Senpai", desho? 😊 +a kedvenc Hayao Miyazaki filmem főhősnője is Sophie 😋


Elöljáróban azt meg kell jegyezzem, hogy naaagyon szeretek múzeumokba járni. Csak nem sokan szeretik ezt a fajta programot, avagy, akik szeretik azok se feltétlen jutnak el. Most szerencsém volt, hiszen ez olcsó volt és szégyen szemre jobbára csak az utazást kellett finanszírozzam
Mikor Lizzyhez megyek vele nem feltétlen tudunk sok helyre eljutni, mert rend szerint, ami őt érdekli az nekem már megfizethetetlen xD - Sophieval ez máshogy volt. 
Előző nap próbáltam valami vonatos megoldást találni, hogy neki kényelmesebb legyen, de akárhogy is néztem sehogy sincs jól szombati napon csatlakozás, éppen ezért maradt a buszozás. Reggel még volt egy kis időm két átszállás között és betévedtem egy bárba, ami a buszmeg mellett van. Meglepetésemre összetalálkoztam egykori barátnőmmel általánosból. Csodaszép tetoválásai vannak, de tényleg, pedig én aztán annyira nem vagyok oda a tetkókért! 😖 Azonban amikkel ő rendelkezik azok tényleg csinosak!^^ - nem sokáig élvezhettem amúgy a társaságát, mert hamarosan jönni készült a buszom. Egy baj volt: az első busz, ami befutott továbbment annyival, hogy majd jön a következő, sok-sok ülőhellyel és tessék azt megvárni 😶 - csak lestem. Reagálni sem volt időm, mert már el is hajtott! De a következő busz csaknem fél óra késéssel megérkezett és vagy 5-6 ülőhely volt már csak rajta, szóval legközelebb azt hiszem gyorsabban kell reagáljak az ilyesmire 😝
Kicsit késve értem így fel Pestre, ahol már nem kellett sokat várnom és megjelent Sophie egy barbi-lábbal a nyakában. Nagyon flesses volt, még sosem láttam ilyen csecsebecsét, de jól mutatott! 😳
Elmetróztunk a Hopp Ferenc Múzeumig, ahol már néhány ezer ember várakozott a jegyére. Na jó, azért annyira sokan nem voltak, de éppen elegen, hogy a késésemmel együtt lemaradjunk a kardbemutatóról, ami az első program volt. De megjelent egy munkatárs, aki azt mondta menjünk csak hátra és majd a rendezvény után vegyünk jegyet. Nagyon korrekt volt, remek problémamegoldás! 😄
A kardbemutató nagyon érdekes volt, Sophie pedig tök lazán kommentált egy-két dolgot, látszott rajta, hogy van tapasztalata e téren. De mikor feltettem a kérdést, hogy "szerinted a Touken Danshik amúgy tényleg létező kardokról kapták a nevüket?" - kb. a leggonoszabb nézéssel illetett a nap során xD Jogosan! 😅 - de nagyon vicces volt, hogy egy csomó dologról a TouRabu jutott eszünkbe meg, hogy hol lehetne jó fotót csinálni a már kész CP-inkkel annak idején.
A programok elején azonban frankón eleredt az eső 😷🌂 - ezért az origamizás beköltözött, mi meg az asztalukhoz költöztünk és egy esernyő alatt gubbasztva figyeltük a programokat. S mivel nem sok mindent hallottunk belőlük, így inkább egymással csevegtünk 😅 - de ez nagyon jó volt, sok mindent megtudtunk a másikról! 😃
Amúgy a programok közepette elmentünk egy körre a Városliget irányába, ahol Sophie fűzött nekem lóhere ékszerkészletet 😊 - mellesleg reggel óta követtek minket a délre már igencsak jó kedélyű sörkocsis fiatalok 😓 az erősebbik nem természetes környezetében lenyűgözően... természetközeli viselkedést produkál xD - délutánra már két csoport is volt.
Ugyan melyik
lehetek én?
😏
Amúgy részt vettünk azért a programokon, legalábbis néhányon: ugye a fent részletezett kardbemutató, az ikebana-bemutató, a yukata története (ebből sokat nem hallottunk az eső miatt), sőt, yukatába be is öltöztünk, egy képet közlök is, de csak félig-meddig, FB-n úgyis látható az eredeti példány 😋 - részt vettünk előadáson is és a múzeumot is bejártuk. Sophie ránézésre meg is mondta melyik ruha-anyagot foltozták avagy restaurálták, hogy mi-milyen fémből van. Csak lestem 😀
Volt esőben szaladgálás, szuvenír vásárlás, ami rendkívül lassan ment. Nem is értem: ha ruhákat vagy ilyesmit kell vásárolnom az ugyan miért megy kétszer olyan gyorsan? - szóval azért korrekt kis nap volt. A végén pedig gyalog kibaktattunk a Stadionokig és tök jól elbeszélgettünk. Még úgy is maradt időnk kicsit leülni. 
Nagyon jól éreztük magunkat, részletesen tudnék mindenről beszélni, de szerintem, ha valaki már eddig is eljut az olvasással az már alapból egy hős, jár a puszi 😚

A győztesként kikerülő szuvenír 😊

A mai bejegyzésemben még terveztem egy kicsit a már igencsak elmúlt szülinapomról írni, a mozizásokról, arról, hogy most kik az új barátaink Norikoval a suliban. Akartam egy-két dologgal dicsekedni, mint pl. a hazai boltokból szervált lolis cipőm, a csajos pólók, fülbevalók, ékszerek avagy a Kiyomitsus nendoroidom, netán a szülinapi ajándékaim, de szerintem erre majd legközelebb kerül csak sor, így is igen hosszúra sikeredett a bejegyzésem 😅 - Gomenasai~! És köszönöm, hogy eljutottatok eddig 😂

Búcsúzóul egy kis Ono D.:
u.i.: egy hét múlva záróvizsgázom, majd szurkoljatok nekem 💖😋